2016. január 17., vasárnap

51. Egy könyv egy homoszexuális párról | Bane krónikák 8.


Eredeti cím: What to Buy the Shadowhunter Who Has Everything
Oldalszám:56
Megjelenés: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Ár: 999 –

Mi volna a tökéletes születésnapi ajándék?!

A történet a Hamuváros és az Üvegváros eseményei között játszódik. Magnus Bane elhatározza, hogy megkeresi a lehető legjobb születésnapi ajándékot Alec Lightwood, az ifjú árnyvadász számára, akár járnak, akár nem. Eközben meggyűlik a baja egy démonnal is, akit egy igen irritáló ügyfél megbízásából idézett meg.



Csütörtök este újabb barangolást tettem Cassandra Clare világába – ha már az eddig megkezdett sorozatait egyelőre félek folytatni -, de ezúttal egész rövidke volt csak ez a látogatás, méghozzá a Bane krónikák egy részén keresztül. Nem tudom, mennyire lényeges ezeket sorban olvasni, én minden esetre kapásból a nyolcadikkal kezdtem, ugyanis ennek a címe keltette fel elsőre a figyelmem. Nos… nem csalódtam. Sőt.

Miután elég sokáig – hm, a Csontváros filmadaptációja alapján – nem is értettem, miért van mindenki annyira oda meg vissza Magnus Bane-től, nemrégiben rendesen végigolvasva a Csontvárost és az Angyalt (plusz félig a Herceget) megvilágosodtam, de annyira, hogy lassan azt nem értem, hogy lehet őt nem szeretni. Csodálatos egy figura – egyszerre érző, szórakoztató, bölcs és különc… Nyilvánvaló lett, hogy muszáj róla többet olvasnom, így a Bane krónikák több szempontból is praktikus, főleg, ha az ember nem teheti meg, hogy ne aludjon suliidőben, csak hogy végigolvasson egy könyvet. Márpedig ha belekezdtem volna egy négyszáz oldalas Végzet ereklyéi vagy Pokoli szerkezetek részbe, akkor azt kirángatni sem lehetett volna a kezemből az utolsó oldalig, ellenben egy közel 50 oldalas Bane-novella egész gyorsan elfogy – sajnos – és lám, olvastam egy szuper történetet, és még aludtam is minimum öt órát… Na, de sokat beszélek feleslegesen, ahelyett, hogy konkrétan rátérnék a tárgyra.

De kis cukik <3

Szóval, mint mondtam, egyenesen a nyolcadik résszel kezdtem, a Mit vegyünk egy árnyvadásznak, akinek mindene megvan? című novellával, egész egyszerűen azért, mert a címe megragadta a figyelmemet. Ki jár egy árnyvadásszal? Mi köze ennek Magnushoz? És aztán leesett. És… és ez tetszett. Őszintén. Kicsit idegen, de mindenképpen nagyon aranyos volt a boszorkánymester és Alec romantikus kapcsolata, tudom, furán hangzik, de természetesnek tűnt, akár a levegővétel. Egy egyszerű pár voltak, akik szeretik egymást. És itt meg kell, hogy említsem, hogy bár Alec a Csontváros végére egész szimpi lett, most már abszolút kedvencem. Itt láttuk meg, milyen is ő igazából, milyen szerény, kedves, önfeláldozó, csendes és aranyos. Még nagyon sokat szeretnék róla olvasni, akárcsak Magnusról – lehetőleg együtt mindkettejükről.


Maga a novella alapját a címünk meg is adja – Magnus ajándékot keres az árnyvadász születésnapjára. Telefonálgat, tanácsot kér „barátaitól” – az ismerős, meglehet jobb szó -, így más érdekes karaktereket is megismerhetünk, s ahogy olykor el-elmereng az ajándékkeresés közben, annyira átjön, mennyire szereti is Alecet so cute, és így belepillanthatunk a közös emlékeikbe is. Óó… és majdnem kihagytam azt, aki a legtöbbet segített kedvenc fő boszorkánymesterünknek a keresésben. Elyaas. Na, őt szerintem nem is lehet figyelmen kívül hagyni. Egy titkos megbízás keretiben Magnus megidézi ezt a kis démont, aki végül szerintem fontosabb szereplő lett a történetben, mint szánták. Hallottam magamban a kicsit magas, érdes hangját, miközben azt tanácsolja Magnusnak, hogy mindenképpen illatgyertyát vegyen… jól szórakoztam rajta, az már egyszer biztos.


Kedvenc karakterek: Malec <3 , Elyaas 

Kedvenc részek: akarnék, de nem tudok kiemelni semmit – egyrészt ott van a roppant kis terjedelem, másrészt az egész nagyszerű, úgy, ahogy van. Cassandra Clare-től nem is vártam kevesebbet.

Kedvenc idézetek:

„A boszorkánymester nem tisztelte különösebbképpen a Szövetség szabályait, de ha már megszegte őket, legalább jól akart kinézni közben.”

***

– Nagyon bírod, igaz? – kérdezte Isabelle. – Mármint a bátyámat.
– Ja, hogy Alecet? – vágott vissza Magnus. – Azt hittem, a macskámra gondoltál.
Isabelle felnevetett, és az egyik tűsarkával könnyedén a konyhaszekrény ajtaját kezdte rugdosni.
– Jaj, már, ne beszélj mellé! Komolyan bírod.
– Most fiúkról fogunk beszélgetni? – érdeklődött Magnus. – Nem tudtam, és őszintén szólva nem is készültem fel rá. Nem tudnál máskor átjönni, amikor pizsiben vagyok? Összedobhatnánk valami házi arcpakolást, meg befonhatnánk egymás haját [...]" 


***

„Magnus önkéntelenül is elmosolyodott, miközben nagy kék kávésbögréjét kereste, amin csillogó betűk hirdették: LENYOMOM GANDALFOT.”

***

„Caroline Connor – mutatkozott be a nő. Nem nyújtott kezet. – A Sigbald Enterprises pénzügyi igazgatója és marketingért felelős elnökhelyettese.
- Magnus Bane. Brooklyn fő boszorkánymestere és Scrabble-bajnok.

Borító: 5/4 – nem kedvenc borítóm, de nem is rossz: jól illik a sorozathoz, találó, és egész jó is, de a tartalmával ellentétben nem okoz maradandó emléket. De hiszen mindegy is – mint azt már jól tudjuk, a könyvet sosem a borító alapján ítéljük meg. Igaz?


Pontozás: 5/5* - most lehet erre a csillagos öt pontnál egy fél hajszállal is kevesebbet adni, de komolyan? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése